~Anti város~

( Írói megjegyzés: Nem jelentettem be, hogy szünetel a blog! Sajnálom, hogy vártátok a részeket, de tessék, itt van :) Írói megjegyzés vége)

-Gyere, most elviszlek valahova!-mondta Dean.

-Mi?? Hova??? És miért??? -kérdeztem.

-CSAK GYERE! -kiáltott, amitől kissé elszomorodtam. Velem ordít? Pff..  - Na, ne legyél szomorú!

-Oké..oké....-mondogattam, majd hirtelen elkezdett húzni. Lefutottam vele egy fél maratont, mire odaértünk. Egy széles, nagy, barna, öreg kapu előtt álltunk meg.

-Mi ez a hely?? - döbbentem le.- Olyan ijesztő!

-Az... de belül igazán szép.

-De.. Dean.. hova hoztál engem????

-Nyugi. Ez egy Anti város.  Csak az jöhet be..aki..........-és itt megállt.

-Aki..???

-Aki...antivá változik..-fejezte be.

-Neked elment a józan eszed??-hüledeztem- Nem fogok átváltozni! Maradok!

-Miért?

-Mert még.... meg kell találnom Milcy gyilkosát....- hebegtem.

-Hát.. nekem mindegy... De csak hogy tudd, ő is bement.......

-Honnan veszed??

-Amikor anti-angyal voltam, akkor néha kapuőrnek is kellett lennem.

-Rendben.. de... nem versz át?

-Pont téged?-mosolygott.- Miért tenném??

-Oké...

 És akkor beléptünk. Dean mondta, hogy nincs visszaút.. de nem is vágytam rá. Ez az otthonom, gondoltam.  Mindig is egy ilyen helyen akartam élni. Ahol... velem van Ő, semmi  dolgom nincs, azt csinálok, amit szeretnék. Na ja.. így terveztem.

-Most pedig elviszlek Quimby-hez. Ő itt az úr. Minden belépő halottat be kell neki mutatni.

-Muszáj??

-Muszáj.-és itt ki is halt a beszélgetésünk.

 Elmentünk egy házhoz. Olyan volt, mint a többi, nem láttam különbséget. Csak akkor lehetett észrevenni, ha jobban megfigyeltük. Apró kis díszek voltak rajta, egy fokkal szebb volt, mint a többi épület. Már kérdeztem magamtól, hogy "mit keresek én itt?? Te jó ég!" valamint rám tört a pánik...

-Üdvözlöm uram! Elhoztam az újdonsült  halottat, Brigitet.- kezdte Dean.

-Szervusz, Dean..és Brigit. Ez itt az Anti-Város.Itt szívesen látunk mindenkit.  Őrök! Hozzátok a tollat!

-Mii?? Milyen toll? - kérdeztem Deantől.

-Egy madártoll...... ha tudsz vele írni, maradhatsz, ha nem, visszamész az életbe-felelte unottan- Ezért hoztalak ide.. hogy.. vissza tudjál menni...

-Ugye te is jössz?

 A válaszát nem várhattam meg, ugyanis 3 őr állt elém. Sírhatnékom támadt, nem tudtam, mit csináljak...... Néztem Deant, aki halványan elmosolyodott..és ez még jobban fájt. Néztem az őröket, akik egy hatalmas tollat tartottak a kezükben. (kb. 1 méter hosszú volt...) És néztem Quimbyt. Aki éppen beszélt. Ajjaj...

-Érthető?? - rikácsolt. (Neki a természetes hangja, nem tud úgy beszélni, mint egy átlagos.. halott?? Ember?? Mindegy)

-Tessék? Nem hallottam, bocsánat...- válaszoltam.

-Tehát, ha tudsz a madártollal írni, itt maradhatsz, ha nem, mész vissza az életbe. Ha visszamész..... lehet, hogy nem teljesen egészségesen. Például egy kisebb agyi károsodás, jobb esetben egy zúzódás, vagy egy kéztörés. Sok sikert.
 A kezembe emeltem, de mielőtt írtam volna vele..elgondolkoztam. Jó lenne-e visszatérni az életbe?  Vagy... itt maradni?? Vadul kalapált a nem létező kőszívem, egy picit szédültem. A gondolat, miszerint lehet, hogy soha nem látom többet Deant, nagyon megijesztett.  Viszont visszatérni a szüleimhez? És a tesóimhoz? Hjaj...Most már úgyis mindegy alapon írni kezdtem..........

Ő itt Quimby. 

Vajon Liza tud írni a tollal? A kövi részben kiderül! :)