-Ki az? -kérdeztem.
-Majd meglátod! -mosolygott.- Na most már tényleg megyünk, mert anyu dobott egy SMS-t, hogy vár minket.
.Naaa! Mondd meg, légyszi!
-Kíváncsi vagy, ugye? Dean és Logan.
-Nem mondod komolyan!!!!!!!! Dean éppen Floridában nyaral a családjával!
- Szerinted, amikor csak pár napod van hátra, nem jön be?
A pulzusom az egekbe szökött, nehezen vettem levegőt. Nagyon jó érzés töltött el, ellenben a fájdalommal. Ugyanis Dean szülei utálnak. Mit szólnak ahhoz, hogy miattam szakítja meg a családi nyaralást??
- Annyira örülök...de..... ez tök bunkóság. Mármint a szüleivel szemben.......
-Elisabeth! Te a barátnője vagy, akit holnap lát utoljára! Ha egyáltalán lát!! És tudod, mi lenne a bunkóság? Ha besértődnének! Ezen!
-Jó, de akkor is..........
-Nincs de! Viszont anyu már izgul, hogy hol vagyunk. Puszil téged is! Szia Liza! Holnap jövünk!- és odajött megölelni. Úgy éreztem, hogy utoljára. Sírtam egy sort. De a java hátra volt!
-Szija Liza, gyeje hazaa!!!!! A macim már nagyon váj.....- mondta Fredy.
- Brühühühühhühühühühhühühühühühühhhhüüüüüüü -csak ennyit tudtam neki mondani válaszul.
Kimentek. Utoljára láttam őket. Pár perc múlva egy nővér jött be.
-Hogy van?
- Nagyon gyengének érzem magam.
-Aha... értem. Vigyem át egy vizsgálatra?
-Igen, azt megköszönném.
Átvitt az orvosi szobába. Az orvos megvizsgált, és adott egy gyógyszert. Ettől nagyon elálmosodtam. Teljesen kába lettem, amikor visszakerültem a szobámba, már aludtam. Az álmomban magamat láttam, amint ezt mondom: "-Felkelek én még valaha?"
Sajnálom, a mai rész rövidre sikeredett! Remélem azért tetszett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése