2014. június 17., kedd

Utolsó napok 2/1

 Tegnap borzalmas napom volt. A műtét nagyon lefárasztott..... és a fény is.  Nagyon féltem. Vártam, hogy mikor jelenik meg a filmbeli kaszás. Bebújtam a takaróm alá, és újra aludtam egyet. Jobb így-gondoltam. Lehunytam a szemem...... és egy fény jelent meg. Megint.

 -Gyere velem! Ne szenvedj!- mondta ugyanazt a szöveget.

-Nem akarok! Kérlek, hagyj békén!- válaszoltam vissza.

 Eltűnt. Sötét lett. És megjelent ő........  a halottvezető. (így hívják)

 -Szia, én a halottvezető vagyok. Most téged viszlek el! Nyugodj meg, vissza foglak hozni. Ígérem. Az a feladatom, hogy a halottnak nyilvánított lelkeket elvigyem egy halotti sétára. Az utolsó halotti sétára. Ugyanis, amikor meghalsz, mész a fénybe.

 -Én nem mehetek a fénybe.....mert kitiltottak onnan.

-Adtak még egy esélyt. De te döntesz. Gyere hát, menjünk.

-Oké, rendben.

 A halotti séta egy csodás élmény volt számomra.  Repültünk a levegőben, ha elfáradtunk, megpihentünk egy felhőn. Sétáltunk az utcán is úgy, hogy nem látott minket senki.  Egyszer csak ezt mondta:

 -Lassan ideje mennünk!

-Ohh.........de miért? Én még úgy maradnék!

-Figyelj! - kezdte. -Ha vége az életednek, és nem akarsz megpihenni, vagy megbosszulnád a halálodat, akkor még bőven sétálhatsz.

-Komolyan??? Nagyon jó! - örvendeztem.

 Visszamentünk, és belementem a testembe.  Újra erőtlen és gyenge lettem. Elkezdtem gondolkodni. Csak a szokás kedvéért. Amikor feleszméltem, Brigit és Fredy már bent volt.

-Szijjjaa!!! -köszöntött az öcsém.

-Szia Fredy, mi újság?

-Szemmi. Mikoj jössz haza? Már várlak!

-Óóóó......hát.....nem tudom.

-Káj. Pedig Brummy már váj!

 Elbőgtem magam. Annyira aranyos volt! Nem értett semmit se szegény. Nagyon sajnáltam.

-Helo  Liza! Hogy vagy? - kérdezte Brigit.

-Köszi, egész jól. De nagyon fáradt vagyok. Tudod min mentem ma keresztül?

-Tudtommal nem volt műtéted....

-Nem is! Egy halotti sétán vettem részt! A halottvezetővel.

-Jaj, ne hülyéskedj már!

-Ez igaz! Nagyon is!

-Oké.... biztos a gyógyszerektől van. Mindegy. Amúgy minden ok anyával?

-Igen. Kibékültünk.

 Még sokat beszéltünk, de ez volt a fontos. Amit utoljára mondott....nos az meglepett.

-Khm...... Elisabeth...  lenne egy kérdésem...

-Éspedig?

-Hát..... nah.....szóval..... milyen koporsót szeretnél? Mármint.... érted...

-Ooo.....igen... nem tudom... muszáj erről beszélnünk??? -fakadtam ki.- Miért kell ilyeneket felhoznod?  Döntsétek el ti! Én nem választok magamnak koporsót!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Minek a kopojsó???????? -kérdezte Fredy.

-Mindegy, csak viccelt Brigit. Ugye?

-Persze...hogyne...Szerintem mi most megyünk. Pihenj. Éld meg a holnapot, mert egy különleges látogató fog jönni.

-Ki az???

- ........................................

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése