2014. június 25., szerda

MARADOK! És haladok??

Így hát maradtam. Nem tudom, jó döntést hoztam-e. Lehet, nem kellett volna ilyen makacsnak lennem? Mindegy. Már úgysem tudok változtatni. A halottvezető eltűnt, mert mást kellett elintéznie.. Én pedig nekivágtam nagy betűs ÉLETNEK. Vagy halálnak. Legelőször a házunkhoz mentem, mert arra nagyon kíváncsi voltam. Beléptem. Majdnem sokkot kaptam. Mint egy horrorfilm! A szüleim sötétben, 100-as zsepivel ültek, és sírtak. Nagyon. Rengeteg gyertya, és sok kép rólam mindenütt. Felszaladtam a nővérem szobájába... éppen a temetésemet rendezte. Fredy pedig.... a macijához beszélt. Ezt hallottam:

-Tudom maci, te is sajnálod ami Lizávaj töjtént. Káj... ő vojt a legjobb nővéj. És az is majad. -és elbőgte magát.
 Nem bírtam többet ott maradni. Kifutottam a házból (ablakon át, szellem trükk) és meg sem álltam egészen addig, amíg oda nem értem Milcyhez.  Magába roskadva ült a tévé előtt, és krimiket nézett, miközben az én fotómat szorongatta. Néha keserűen felnevetett, néha szomorú arcot vágott. Aztán.. olyan dolog történt, amit még ma se tudok kiverni a fejemből. Milcynél egy kés volt. VÁGTA AZ EREIT!!!!

-Na most elég lesz- üvöltöttem.-Azonnal tedd le!!

 Nem hinném, hogy hallotta, amit mondok. Vagy mégis?!!

-Ki az?? -kérdezte. Teljesen ledöbbentem. Van egy ilyen képessége??

-Figyelj, ne ijedj meg! Én Elisabeth vagyok...

-Az nem lehet....-gondolkozott-Te...te meghaltál!!!!!!!!!!!!

-Igen.....de most  higgy nekem! Nem képzelődsz! A.. lelkemmel beszélsz!

-Na jó.... hiszek...hiszek neked..de ezt hogy?

-Nem tudom. Veled született képesség. Ezek szerint.

-Ööööö....értem. Nos...azt hiszem.. én most lefekszem aludni.

-Rendben. Holnap is jövök.

 Hihetetlen! Tudom tartani a kapcsolatot a legjobb barátnőmmel! Nagyon örülök! Jöhetett a következő állomás. Az a hely, ahol megöltek. Odarepültem (haha) és végignéztem az egész utcát. Sötét, és mocskos volt. Tele szeméttel, törött üvegekkel. Szörnyű volt látni. Már éppen menni akartam, amikor....megjelent az a hajléktalan. Dühbe gurultam, és elérkeztem a végső állomáshoz: "megölni, aki engem ölt meg."
 Véged van! Meghalsz! A pokolra kerülsz! Észrevettem, hogy ott volt a kés..a zsebében. Gyorsan megszerzem, és leszúrom! -gondoltam. Közelebb mentem hozzá...és elvettem a kést. A pasas megfordult, és körülnézett.

-Sehol senki. Egy lélek sem. Hééééé!!!!!!!!!!!!! Hol a késem????

-Most megfizetsz! Hahahahaaaa!!!- már éppen szúrtam volna, amikor megszántam. Hogy miért? Egy árva fillér sincs nála! Fázik! A piában keresi az életet. Mondhatom, egy borzalmas ember. De... nem ő tehet róla, hogy ilyen csúnya életet adtak neki. Így hát eldobtam a kést és csak felpofoztam. Ennyit megérdemelt. Rémült arcot vágott. Aztán elfutott. Ezt is megcsináltam. Most, hogy nem juthatok be a fénybe.. mit tegyek? Hol aludjak?? Mit egyek?? Hogy "éljek" halottként?? SEGÍTSÉG!

A mai rész ennyi volt. Vajon milyen próbákon megy még keresztül Liza? Ez holnap- holnapután kiderül! :)

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése