Utoljára nyitottam ki a szemem. Éreztem. Tudtam. Az egyik ápolónő hozta be nekem az "utolsó vacsorát". Grillezett csirkemell volt paradicsommal és salátával. Imádtam. Nagyon finomra csinálták. Amikor végeztem, óvatosan kimentem megmosni a kezem. Amint felálltam, szúró fájdalmat éreztem a fejemben. Elestem, és kiabáltam, hogy: "Nővér azonnal jöjjön vissza!!! Segítség!!"
3-an is befutottak, plusz egy orvos. Még nem ismertem. Vagyis.....még nem vizsgált. De valahonnan nagyon hasonlított valakire.......de kire is??
-Azonnal megvizsgáljuk! Semmi baja nem esik!- mondta.
-Honnan ismerem magát?- kérdeztem.
-A halotti sétáról.-suttogta, hogy csak én halljam.
Tényleg! A halotti séta! Megörültem, mert tudtam, mellette biztonságban vagyok. Bár.... ha halotti sétán találkoztam vele...lehet, hogy meghalok?? Biztos. Elvittek egy még meg nem szokott vizsgálóba, és az orvos kérdezett.
-Pontosan mit csinált, amikor megfájdult a feje?
-Felálltam. Mást nem tettem.
-Rendben...mennyit eszik, iszik?
-A kórházi kaját mindig megeszem, napi 1 liter vizet iszok.
-Hm...mennyit alszik?
-Nagyon sokat. Mint egy újszülött. Eszik alszik eszik alszik alszik alszik.....
.Ahamm.....és... mennyit mozog??
-Keveset. Kb. 2 napja csak fekszem.
-Értem. A probléma az, hogy nem mozog és keveset iszik. Egyiket se kell túlzásba vinni, de ne is legyen elhanyagolva. Visszavihetik! - szólt 2 fiúhoz, és alig hallhatóan ezt tátogta: - Holnap találkozunk!
Elmosolyodtam. Végre megszabadulhatok ettől a koszos, gyenge testtől!! Igen, ezt gondoltam. Mert amint visszaértem, rá 5 perccel megcsörrent a telefonom. Anyuék voltak.
-Szia kicsim, hogy vagy?
-Szia anya! Őszintén? Gyenge, és fáradt vagyok.
-Nem baj az... érthető. Figyelj, leteszem, mert itt állunk az ajtód előtt. Helo!
Aztán beléptek. Azonnal könny szökött a szemembe. Egy óriási csokor virág volt apu kezében. Odaadta, és akkor vettem észre, hogy van benne egy levél.
Kicsimnek!
Drága lányom! Remélem még el tudod olvasni ezeket a sorokat. Apáddal nagyon szeretünk, sajnos ezt nem tudtuk bebizonyítani. Emlékszel a biciklis esetre? Gyakoroltál, és egy nagyot estél. Üvöltöttél, hogy fáj. Mit csináltam? Főztem. Nem figyeltem rád.Pedig kellet volna. Apával is volt hasonló dolgod, igaz? A mozi. Már 13 voltál, és egy klassz filmre akartál elmenni. Nem engedtünk, csak ha valamelyikőnk veled megy. Ment apu. De ahelyett a film helyett véletlenül egy animációsra ültetett be. Ezek a figyelmetlenség jelei. Rengetegszer bántottunk meg, akaratlanul. Kérlek békében halj meg. Most mondj el minden sérelmet, és ne szellemként kísérts! =)
Puszil: Anya és apa <3
Erre mit mondjak?? A síráson kívül más nem jött ki a számon. És az orromon. És a szememen. Na mindegy.
-Ez.... ez igazán..szép.
Anya és apa is csak mosolygott. Majd hirtelen (szinte egyszerre) kitört belőlük a zokogás.
-Kérlek, ne sírjatok!! Mert akkor én is bőgök!
Nagyon furcsa érzés uralkodott el rajtam. Kellemes volt, és frissítő. Behunytam a szemem. Nem tudtam utána kinyitni. Anyunak hallottam még pár mondatát.
-Nem sírunk, mi csak....Liza!!!!!! Liza, hallasz engem??? Liza!!! Nővér!! Orvos!! Valaki segítsen!! Lehet, hogy meghalt!!!! Valaki!!!!!!!!!
Valami vitt feljebb és feljebb.....de nem engedtem magam. Bosszút állok! És ehhez nem szabad feljutnom! A halotti vezetővel találtam szembe magam.
-Szervusz! Válassz!! Itt maradsz velem, vagy felrepülsz nélkülem?? Szeretnéd megbosszulni a halálodat, vagy békében akarsz maradni?
-Itt maradok!-feleltem határozottan.
-Rendben. Jól gondold meg még egyszer!
-MARADOK!
U.I: Sajnálom, hogy 2 napig nem írtam :( Nyár van, most már lesz időm. Köszönöm a megértést!)
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése